Az október 1-jén hatályba lépett, az egyes intézmények veszélyhelyzeti működéséről szóló 353/2022. (IX.19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Rendelet) a fűtés útján biztosított léghőmérséklet minimális és maximális értékére vonatkozóan új szabályokat vezetett be. A Rendelet hatálya első ránézésre csak az állami intézményekre terjed ki, azonban, ha tüzetesen megvizsgáljuk a jogszabályt láthatjuk, hogy bizonyos munkavédelmi szabályok alkalmazhatóságát is érinti, ahol csupán „negatívan” kerül sor a hatály meghatározására. Cikkükben áttekintjük, hogy a Rendelet mennyiben érinti és befolyásolja a munkáltatók kártérítési felelősségét.

A munkajogi és munkavédelmi szabályok alkalmazhatóságát érintő rendelkezések a Rendelet 4. §-ában találhatóak, amely értelmében a munkahelyek felmentést kapnak meghatározott szabályok alkalmazása alól. Munkahely alatt a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87. § 5. pontjában meghatározott olyan szabad vagy zárt teret kell érteni, ahol munkavégzés céljából vagy azzal összefüggésben munkavállalók tartózkodnak. A jogszabály a hatály kapcsán csupán annyit rögzíti, hogy az egészségügyi intézményekre, a bentlakásos ellátást nyújtó szociális intézményekre, a gyermekvédelmi intézményekre, valamint a bölcsődei ellátást nyújtó intézményekre a Rendeletben foglaltakat nem kell alkalmazni [Rendelet 1. §]. Egyéb hatályra vonatkozó kikötés hiányában arra lehet következtetni, hogy a 4. §-ban meghatározott szabályokat az összes munkáltatóra alkalmazni kell, függetlenül attól, hogy egyébként a Rendelet címéből sem ez következik.

A munkahelyek kapcsán a Rendelet az alábbi munkajogi és munkavédelmi szabályok alkalmazhatósága alól ad felmentést:

• a helyiségek rendeltetésének megfelelő hőmérsékletet nem kell biztosítani a pihenőhelyeken, a különféle szolgálati feladatokat ellátó személyzet helyiségeiben, az egészségügyi létesítményekben, az étkezdékben és az elsősegélyhelyeken;
• zárt munkahelyeken álló munkát végző dolgozók esetében 1 méter magasságban, ülő munka esetén fél méter magasságban nem kell biztosítani a 20-22 °C-ot, ha szellemi munkáról van szó, a 18-20 °C-ot könnyű fizikai munka esetén, közepesen nehéz fizikai munka estén a 14-18 °C-ot, nehéz fizikai munka esetén pedig 12-14 °C-ot sem;
• a klímakörnyezet kedvezőtlen hatásainak megelőzése céljából nem szükséges munkaszervezési intézkedéseket kell tenni (de a 24 °C fölötti, és a munkaidő 50%-nál hosszabb időtartamban szabadtéri munkahelyen a +4 °C-ot vagy zárt téri munkahelyen a +10 °C-ot el nem érő (a továbbiakban: hidegnek minősülő) munkahelyeken az óránként legalább 5 perc, legfeljebb 10 perces pihenőidő közbeiktatása kötelező).
• a hidegnek minősülő munkahelyen a munkavállalók részére nem szükséges +50 °C hőmérsékletű teát biztosítani és ezzel együtt a védőital és a tea elfogyasztásához ivópoharakról sem kell gondoskodni [a munkahelyek munkavédelmi követelményeinek minimális szintjéről szóló 3/2002. (II. 8.) SzCsM-EüM együttes rendelet 7. § (2), (4), (8), (11), (12) bekezdés és 2. melléklet 1. pont].

A szabályozás alapján látható, hogy a hivatkozott munkavédelmi rendelkezések alkalmazhatósága a szűk körű kivételektől eltekintve kizárt, ami azt jelenti, hogy a Rendelet hatályba lépését követően akár a kis-és középvállalkozások, akár multinacionális cégek, de még a mikrovállalkozások is dönthetnek úgy, hogy figyelmen kívül hagyják ezeket az előírásokat. Ha a munkáltató úgy dönt, hogy az irodai környezetben szellemi munkát végző dolgozók számára 17 °C-ban határozza meg a léghőmérsékletet, akkor a hatályos szabályozás keretei között ezt minden további nélkül megteheti. A Rendeletben foglaltak nélkülözik a munkavállalókat védő garanciális szabályokat és lényegében szabad teret engednek a munkáltatói döntéseknek, aminek jelen helyzetben pont a munkáltató költségvetése és mérlegelése szabhat gátat. A munkavállalók lényegében csak az Mt. 54. § (2) bekezdésében foglalt jogosultságukkal élhetnek; amennyiben úgy ítélik meg, hogy a munkavégzés körülményei egészségüket közvetlenül és súlyosan veszélyezteti, akkor a munkavégzést jogszerűen megtagadhatják. Ezt azonban kizárólag az adott munkakörre tekintettel lehet megállapítani, az egyedi eseteket vizsgálva.

Bár a Rendelet értelmében az említett munkavédelmi szabályok a munkahelyeken nem alkalmazhatóvá váltak, ez mégsem jelenti azt, hogy a munkáltatók munkavállalókkal szemben a munkaviszonnyal összefüggésben okozott károkért fennálló – objektív – kártérítési felelőssége megszűnt volna [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 166. § (1) bekezdés]. A munkavédelmi szabályok alóli felmentés praktikusan annyit eredményez, hogy ha a munkáltatóval szemben hatósági ellenőrzésre kerül sor, úgy az illetékes szerv nem ellenőrizheti az említett rendelkezések betartását és emiatt szankciót sem foganatosíthat a foglalkoztatóval szemben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a dolgozók ne követelhetnének kártérítést, ha a munkáltatójuk – a fenti példából kiindulva – 17 °C-os hőmérsékletet biztosít a munkahelyen, emiatt megbetegszenek és kiesnek a munkából vagy további, gyógykezeléssel összefüggő költségük merülne fel.

A munkáltatók továbbra is kötelesek az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzést lehetővé tevő környezet kialakításáért [Munkavédelmi tv. 2. § (2) bekezdés]. A megbetegedés munkaviszonnyal való összefüggését a munkavállalónak kell bizonyítania, amit egy peres eljárás során az orvosszakértői vélemény tud alátámasztani. Amennyiben azonban a bizonyítás nem sikeres úgy az eljárással összefüggő költségeket a munkavállalónak kell viselnie. Ez jelentős kockázatot jelenthet a dolgozók számára, így feltehetően szűk körben fog csak sor kerülni a munkavédelmi szabályok nem alkalmazásával kapcsolatban felmerülő munkaügyi perekre.

 

Forrás: https://opussimplex.com/munkaltatoi-karfelelosseg-irodai-homerseklet/