Egyenlő bánásmód és a pénzjutalom – Mennyi jár a kölcsönzött munkavállalónak? Vissza

2021-12-14 12:00:00

Az év végéhez közeledve a karácsonyi pénzjutalom kérdése is egyre aktuálisabbá válik. Bár nem kötelező, a munkáltatók mégis gyakran döntenek amellett, hogy a kollégák egész éves munkáját anyagilag is meghálálják. Ahol a saját állomány mellett kölcsönzött munkavállalók is dolgoznak felmerülhet a kérdés, hogy őket is részesíteni kell-e a jutalmakban. A válasz egyértelműen igen, az alábbiakban pedig azt is bemutatjuk, hogy miért.

Az év végi jutalom tehát nem kötelező, a munkáltató érlegelési jogkörben dönt arról is, hogy ad-e, és arról is, hogy ha igen, milyen összegben, és kinek. A döntése azonban nem teljesen mentes a korlátoktól: az egyenlő bánásmód és a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményeit ilyenkor is meg kell tartania. A kifizetések mértéke tehát eltérhet, de ennek indoka kizárólag a munkavégzéshez és a munkaviszonyból eredő kötelezettségek teljesítéséhez szorosan kapcsolódó lehet. Jogszerű tehát az, ha a dolgozók az év során nyújtott teljesítményük alapján eltérő mértékű összeget kapnak és az is, ha az év közben belépők alacsonyabb mértékű jutalomban részesülnek, mint azok, akik hosszú évek óta az adott entitás kötelékében dolgoznak. Ha viszont a kölcsönzött munkavállalók pusztán ilyen minőségük miatt egyáltalán nem vagy a többi dolgozóhoz képest jóval alacsonyabb juttatáshoz jutnak az sérti az egyenlő bánásmód követelményét és így nem jogszerű.

Főszabály: egyenlő bér a kölcsönzötteknek

A munkáltatóknak az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó előírásokat a kölcsönzött és saját munkavállalók, valamint a belsős dolgozók egymás közötti viszonylatában is be kell tartaniuk. A jutalmak (és általában a munkabér) kapcsán a kölcsönzött munkavállaló helyzetét a kölcsönvevő alkalmazottaihoz kell viszonyítani annak ellenére, hogy a kölcsönvevő ténylegesen nem a kölcsönzött munkavállaló szerződéses munkáltatója. Az Mt. ugyanis általános szabályként rögzíti, hogy a kikölcsönzés tartama alatt a kölcsönzött munkavállalóknak biztosítani kell a saját állományban dolgozókra irányadó alapvető munka- és foglalkoztatási feltételeket. Ilyen feltételnek minősülnek többek között a munkabér összegére és védelmére, továbbá az egyéb juttatásokra, valamint az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó rendelkezések. Az egyenlő bánásmód szempontjából a munkabér és egyéb juttatások fogalma alá minden, a munkaviszony alapján közvetlenül vagy közvetve nyújtott pénzbeli és természetbeni juttatást, így az év végén nyújtott kifizetéseket is érteni kell.

A kölcsönzött munkavállaló törvény által védett tulajdonsága az egyéb helyzet, nevezetesen az, hogy munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozik a kölcsönvevőnél. A kölcsönzött munkavállaló és a saját dolgozó munkája lehet egyenlő értékű, amely esetben közöttük összehasonlítható helyzet állhat fenn. Ennek kapcsán az Mt. számos támpontot ad meg; így különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerőpiaci viszonyokat kell figyelembe venni. Ha pedig van összehasonlítható helyzet és védett tulajdonság, akkor a kölcsönzött munkavállalót nem érheti hátrány, azaz nem eshet más elbírálás alá a jutalmazásnál a kölcsönzötti státusza miatt.

A kikölcsönzés első napjától tehát főszabály szerint minden bérelem tekintetében egyenlő értékű díjazás illeti meg a kölcsönzött munkavállalót, mint a vele egyenlő értékű munkát végző, kölcsönvevő által alkalmazott kollégáját.

Szűk kivétel az egyenlő bér elve alól

A fenti általános szabály alóli kivetélt is megfogalmaz az Mt., ugyanis a munkabérre, egyéb juttatásokara és az egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseket az alábbi három munkavállalói csoport tekintetében csak a kölcsönvevőnél történő foglalkoztatás 184. napjától kell alkalmazni:
  • a határozatlan idejű munkaviszonyban állók esetében, akik a két kikölcsönzés ideje alatt a kölcsönbeadótól munkabér kifizetésében részesülnek,
  • a munkaerőpiactól tartósan távollévő személynek minősülő munkavállalók esetében, vagy
  • a helyi önkormányzat többségi tulajdonában lévő gazdasági társaságnál vagy közhasznú szervezetnél, vagy nyilvántartásba vett közhasznú szervezetnél munkaerő-kölcsönzés keretében dolgozók esetében.
Érdemes kiemelni, hogy ha a kölcsönzött munkavállaló hatósági engedély alapján foglalkoztatott harmadik országbeli állampolgár, akkor, mivel munkaviszonya fogalmilag kizárólag határozott idejű lehet, rá nézve nem fog fennállni az első pont szerinti kivétel.

A jutalmak kifizetése kapcsán általában a kölcsönvevő és a kölcsönbeadó akként állapodnak meg, hogy a kölcsönvevő a köztük létrejött díjazási megállapodás szerint fizet a kölcsönbeadónak, aki ténylegesen kiutalja majd a jutalmakat a munkavállalók részére. A felek ettől eltérően is megállapodhatnak, az Mt. szerint lehetőség van arra, hogy a munkabéren kívüli juttatást a munkavállaló közvetlenül a kölcsönvevőtől kapja, így a nem pénzbeli jutalmakat akár kölcsönvevő is adhatja közvetlenül.

Forrás:  Opus Simplex Kft.